2009. április 6., hétfő

1. évad értékelés

Sokan sokféleképpen bírálták és még bírálják is a legújabb generáció tini-drámát, mint műfajt. Sokak szerint teljesen eltűnt belőle az eredetiség, mind egy kaptafára készül és a legtöbb esetben mind nyálas és felszínes. Persze vannak kivételek, de abban szinte mindenki egyetért, hogy az egyes amerikai sorozatoknak csak pár évadja számít kultikusnak. És ez igaz is! Számomra a Dawson’s Creek volt az a széria, ahol ezt be kellett látnom. Az első 3 évad ütött, de aztán a folytatás egyre siralmasabb lett. Kár ragozni, a műfaj elérte a Jump the Shark szintet, ahonnan egyenes út vezet a süllyesztőbe. Na, ezt az állítást cáfolta meg az angol gyártású Skins, ami fenekestül felforgatta a világot és persze a műfaj dogmatikus szabályait.

2007. egyértelműen az E4 Channelle és annak legújabb saját gyártású sorozatával a Skins-szel kezdődött. A Dawson tesók, Steve és Andrew, valamint haverjuk Tim Inman olyan sorozattal álltak elő, ami teljesen eltért a tipikus tini-drámáktól. A kiszámíthatóság, a sablonosság és a képmutatás a háttérbe szorult. Helyette jött az ultra realisztikus tálalás jókora társadalomkritikával és persze nem gyenge szövegkönyvvel. Ez a tengerentúlon esélytelen koncepció lenne az országos tv-ken, a kábel adókon meg ugye nem elsődleges profil a műfaj. Így a megváltás egyértelműen a szigetországból jöhetett csak, de ennyire radikális változásokat senki sem remélt. Az angolok köztudottan nagyon egyediek és félelmetesen jó koncepciókat tudnak összehozni, melyek nem egy esetben súrolják a jó ízlés határát. Jómagam is lelkes angol sorozat néző vagyok, így igazán újat nem tudnak mutatni. De a Skins olyan szinten sokkolt, hogy egyszerűen nem tudtam hova tenni. Megvolt benne egyszerűen mindaz, ami hiányzott az amerikai verziókból. Vagyis inkább, amit ott nem mertek bemutatni a szigorú média törvények miatt. Ellenben itt a pucérkodás, a drogozás, a káromkodás mind-mind nyíltan megy. Nincsen körítés, nincsen utalás csak a színtiszta realitás! Ezt adják vissza a szereplők is, akik egytől-egyig korhűek. Vagyis nem 25 éves színész akarja eljátszani a 17 éves fiút, olyan tálalásban, ami a nézők életstílusának és –körülményeinek jó ha a 10%-át adják vissza. És valahol itt rejlik a sorozat igazi vonzereje. Megmutatni mindazt, amit eddig a többiek vagy nem akartak, vagy nem tudtak.

A sorozat vitathatatlanul legnagyobb vonzereje viszont mégis a történetben rejlik. Minden rész egy szereplő köré rendeződik, de közben a háttérben a főszál is erőteljesen halad. Nincs kecmec, nincs üresjárat, minden rész egy új történet, melybe okosan és persze stílusosan bele van ágyazva a fő történeti egység. És ha ez még nem lenne elég, akkor általában minden részben kapunk némi kritikát is. Ez néha társadalomkritika, néha meg csak egy sima görbe tükör a hétköznapok nyüzsgésének, de mindenképpen súlyos mondanivalót közvetít. Bár azt el kell ismerni, hogy az alkotók néha igen csak átestek a ló túloldalára. Gondolok itt a családi problémákra,mely szinte minden szereplőnél tetten érhető. Itt főleg arra gondolok, hogy minden család vagy romokban hever, aminek a levét a gyerkőc issza meg. Tudom én, hogy sok ilyen van, de ez azért mégis csak durva ráta lenne.

A másik érdekes kérdés pedig a főszerep, vagy pontosabban annak birtokosa. Az első évadban istenigazából mindenki főszereplő egy rész elejére, de az összetettben is vezető főszereplő titulus csak 3 karakternek jár. Sid, Michelle és Tony lennének azok. Bár igaz főleg Sid és Tony karaktere az, ami igazán mozgatja a szálakat. A két karaktert két tehetséges színész játssza, így
valamilyen szinten megértem, hogy megosztottak a készítők az évadot kettejük közt. A szezon első felében jobbára Sid dominál, míg a másodikban már Tony. Ennek persze van előnye, meg számos hátrány is. Annyi viszont szent, hogy egyedi és nem gyengén generálja a feszültséget.

És akkor még nem beszéltünk a frappáns zenéről, aminek hála totálban egy olyan képet kapunk, ami egyfajta nyers betekintést enged napjaink igazi tini világába és annak feelingjébe. Merthogy a feeling és a coolság csak úgy árad a szériából. Minden apró részlet ki van dolgozva, legyen az a szövegkönyv, a vágás vagy éppen a zenei betét. Tipikus angol precízség és elegancia. Ami miatt viszont mégsem csillagos ötös az a rövidsége. 9 rész egy ennyire erős sorozatnak kevés! Annyi lehetséges alternatíva lett volna még a nyújtásra, annyi jó buli és új karakter, de ezek mégis kimaradtak. A folytatás gondolom párat ellőnek majd, de ezekre most lett volna szükség. Ettől függetlenül viszont a Skins tipikusan az a sorozat, amire már vagy jó 3-4 éve vár minden tini-dráma szerelmes.

Forrás: www.sorozatguru.info

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése